A kosár üres.
Vásárláshoz kattintson ide!
Magazin
Fotoszintetizáló felső? Interjú Kudron Annával a Pinkponilo egyik alapítójával.
A Pinkponilo nem csak álmodozik egy jobb jövőről, de tesz is érte. Most egy olyan összművészeti eseményről beszélgettünk Kudron Annával, amelynek a főszereplői egy fotoszintetizáló festékkel festett felső egy táncművész és egy DJ. Majd zárásként egy ruhakiállítást nézhetünk meg a Paloma Fashion & Art egyik termében. Gazdag programban volt, életre kelt ruhák, közönséget körbecikázó tánc és egy belső udvart elárasztó zene és sok-sok gondolat.
Kudron Annával a Paloma Fashion&Art udvarában ismerkedtünk össze, ahol a Kállai Design showroomja közelében a Pinkponilo közösségi műhelye is működik. Aki esetleg nem ismerne benneteket, elmesélnéd, hogy mi a műhelyetek koncepciója?
A Pinkponilo kreatív stúdió és közösségi műhely: 2017 óta szervezünk kulturális és közösségi programokat, és népszerűsítjük a fenntartható öltözködést mind edukációs (előadások, workshopok), mind pedig gyakorlati formában, kreatívipari és civil szereplők számára tervezési és kivitelezési projektek keretében. Célunk a közösség aktív bevonása, az élményközpontú érzékenyítés és a környezettudatos működés. Tagjai vagyunk hazai és nemzetközi szervezeteknek (TCBL Foundation, Fashion Revolution Hungary, Sqetch) keressük a tehetséges alkotókat partnerként, transzparensen működő textilforgalmazókat és azokat a projekteket, melyek sokat tesznek a fenntarthatóbb, zöldebb jövőért.
Elkötelezettek vagyunk a társadalmi és környezetvédelmi felelősségvállalás iránt képzőművészeti, design és előadóművészeti projektek ösztönzése, fiatalok, diákok bevonása és alkotások létrehozása által, melyek akár budapesti színházak és fesztiválok programjába is bekapcsolódhatnak.
Hány fős a Pinkponilo csapata jelenleg?
Verával ketten vagyunk a stúdió bázisa, Viki már csak ritkán kapcsolódik be, de emellett rendszeresen, projektalapon 6-8 fiatallal dolgozunk együtt. Mindenki különböző személyiség, de valóban, a nyitottság összeköti a csapatot.
A Pinkponilo elnevezése játékos és figyelemfelkeltő, ugyanakkor ti nem csak álmodoztok egy jobb világról, de tesztek is érte. Az a tapasztalatom, hogy az emberek szeretnek egy jobb jövő mellett kiállni. Mondhatjuk, hogy egy jó ügy, mint például a fenntartható divat, közösségformáló erejű?
Ahogyan mondod, biztosan igaz: az elköteleződés mindenkin érződik, teljes erőbedobással tudunk pozitív üzenetek mentén dolgozni, remélve, hogy mindez kifele és ránk is jó hatással van. A közösségépítés a kezdetektől fogva prioritás volt, a Pinkponilo szó mellett a második ez volt, amit Szabó Viktória megalkotott: közösségi varroda. Vannak ilyen kreálmányaink, és elég jól működnek.
Niche Night néven egy nagyon különleges rendezvényt szerveztetek augusztus elején.
A Poni Flow presents: Niche Night esemény igazából egy közösségi alkalom és két projektünk bemutatása volt egyben. Azáltal szerettünk volna veletek újra találkozni, hogy megmutatjuk nektek a legutóbbi kutatásainkat. Burány Vera MNTS MSKNT projektje a az öltözékeinkhez fűződő személyes kötődésről szól főként, ebből készített elsőként egy kiállítást. A NoIron(y) performansz az általam készített jelmezről és a táncos testének, mozdulatainak viszonyáról szólt. A az általam készített jelmezről és a táncos testének, mozdulatainak viszonyáról szólt. Nagy Emese táncművész először improvizált olyan ruhában, mely egyrészt organikus pamutból készült, másrészt jelenleg is fotoszintetizál a festési eljárásnak köszönhetően. Ezek a témák, és textiles irányvonalak állnak hozzánk a legközelebb, valamint szerettünk volna valami kézzelfoghatót alkotni - nekünk ugyanis még nincs kollekciónk, szolgáltatásaink vannak.
A legnagyobb odafigyelésetek ellenére is becsúszott egy kis gond a szállításnál. Hogy oldottátok meg a dolgot?
Hú, igen, még beszélni róla is szörnyű érzés. A szállítócég sajnos figyelmetlenség miatt nem hozta el nekem egy nap alatt a sötétre és szárazságra érzékeny, kiszabott felsőrész elemeket: Londonból valahogyan elkeverték és Stockholmban kötött ki. Én viszont a teljes Brexit-vám mizériát végigcsináltam egy nagyon helyes (azóta összeismerkedtünk online) svéd lány bakteriális festett selyemsálával, mert valahogyan a rendszerben senki nem vette észre a hibát. Innentől viszont ment a könyörgés két hétig, elhalasztottuk az időpontot, és az esemény előtt hat órával kaptam meg a csomagot. Dj már felkészített a legrosszabbra, úgy sejtettük, hogy elbarnult, elhalt a felület esetleg addigra. Képzelhetitek, hogy mit éreztem, amikor megláttam, hogy friss és zöld, szépen látszik a mintázat. Dj, Linda és én napi átlagban 1-2 órát telefonáltunk két héten keresztül, szerintem úgy 20 ügyintézővel biztosan beszéltünk. Légipostával és külön autóval hozták el.
A táskás showroomom felettetek van, úgyhogy szerencsés vagyok, mert páholyból nézhetem az eseményeket. Izgalmasnak hangzik, amit eddig elmeséltél. Honnan jött az ötlet, hogy összefésüljetek több művészeti ágat is?
Ez az interdiszciplinaritás alapvetően jellemző ránk, különböző területek összekapcsolásában gondolkozunk, a kommunikációs formákkal való kísérletezés is alapelemünk. Vera a diplomaprojektjét dolgozta tovább, és továbbra is ezzel halad: a következő állomás a Design Hét Budapest lesz. Engem Londonban ért egy hatás: a Sustainable Angle fenntartható textilvásár egyik panelbeszélgetésén találkoztam Dj-vel (a Post Carbon Lab kutatója), utána összeültünk egy kávéra, és szép lassan megismertem, hogy a bakteriális festés mellett ez a fotoszintetizáló textilfestési eljárás is szépen fejlődik. A további alkotók vagy felkért barátok, vagy a póni stáb tagjai. Egy évet dolgoztunk ezen és nagyon örülünk, hogy megvalósult.
Az a tapasztalatom, hogy amikor egy jó ügyet szolgál az ember és lelkes, akkor még a nehezen elérhető emberek is nyitottak a közreműködésre. Nálatok, hogy alakult a szervezés?
Azt hiszem, az előző válaszomban benne volt a hangulata. Nagyon sok más feladatunk volt közben, szabad percekben haladtunk vele, a PCL Londonban, a táncos Münchenben él, a karanténok sorozata folyamatosan elbizonytalanított minket, hogy mikor és hogyan tudjuk megvalósítani. De tudtuk, hogy ez az udvar és a hangulata nyáron összehozza majd az embereket és befogadóak lesznek. Vera heteken keresztül gyűjtött anyagokat, építették az installációt, varrták össze a ruhákat, én pedig - ha csak a festést nézem - azon több mint két hónapig dolgozunk aktívan. Az esemény menedzsmenti és kommunikációs részeihez már jól értünk, a csapat többi tagja besegített, egy jó fél évbe azért az is került.
Bízom benne, hogy még sok érdekes és izgalmas projekttel jöttök majd elő. Hajrá Pinkponilo!